Két levelet is ír fülöpszállási támogatójához, Bacsó Jánoshoz. Az első még bizakodó a vizsgálattal kapcsolatban, de közben megérkezhetett a címzett levele arról, hogy a Petőfi mellett tanúskodó nemzetőrök időközben táborba vonultak. A második levél már rezignáltan zárul: „…ha széles e hazában egyetlenegy kerületnek sem lesz annyi becsületérzése vagy tulajdonképpen belátása, hogy engem megválasszon, úgy isten szentháromság úgyse nem érdemli meg Magyarország, hogy képviseljem!”. A képviselők többsége nem tartja „jelentékeny veszteségnek” Petőfi országgyűlési távollétét. Petőfi lemondja a vizsgálatot, többek közt azért is, mert a számára kedvezőtlen döntés esetén a bizottság költségeit neki kell állnia. (Nagy Károly radikális és becsületes képviselőnek bizonyul. Követi a kormányt Debrecenbe, megszavazta a trónfosztást, és ezért 1849 őszén fogságot is szenved.)