Barátjának, a Vieszkán nevelősködő Szeberényi Lajosnak írt levelében részletesen indokolja, miért dönt a színészi pálya mellett: „Látd, barátom! színésszé kell lennem, kell, nincs semmi menedék; szülőim nem segíthetnek, s Pápán nincs semmi alkalmam, mellyel a nyomorú filléreket életem tengetésére megszerezhetném. Most már harmadszor színésszé!”. De a távlatos cél: „Művész és költő! […] én középszerű ember nem leszek: aut Caesar aut nihil.”