április 7.

Petőfi végez versei egybemásolásával. Pákhot kéri meg kezességre, ha negyvenöt nap alatt nem fizeti vissza 150 váltóforint adósságát szállásadónőjének.

A költő ólmosbottal, hátán a verseket rejtő tarisznyával vándorol Pest felé. A feltűnően nagy tokaj–miskolci kitérőt a Tisza áradása magyarázza.

Petőfi házal a magával hozott versfüzettel. Sikertelenül, minthogy a piacosodó könyvkiadásban a versek egyáltalán nem kelendők. „A végső ponton álltam, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez”.

A Nemzeti Kör igazgatói választmányi ülésén Vörösmarty indítványozza, hogy Petőfi verseit a Kör pártolásával adják ki, s addig is anyagi szükségleteiről gondoskodjanak. Összejön 60 és 15 pengőforint. Az előző összeggel Petőfi kifizeti adósságát, az utóbbi a közvetlen megélhetést biztosítja.